A módszerről

Az állatasszisztált programokban a szakemberek tudatosan építenek mindazokra a hatásokra, melyek a mindennapi élet során, az ember és kedvence együttlétéből, közös élményeiből fakadnak. A társállatokra legtöbben családtagként tekintenek, szívesen vonják be őket is a családi programokba, sok időt töltenek velük, igényeiket figyelembe veszik, kielégítik. A gondozás, ellátás, az állattal való foglalkozás a gazdának is kellemes,

hasznos: gyermekkorban segít megtapasztalni a felelősségvállalást, az önállóságot, felnőttkorban a „szükség van rám”-érzést, azt, hogy képes adni, gondoskodni egy másik élőlényről. Az állat jelenléte állandó: a gazdi mellett áll örömben és bánatban, oldja magányát vagy szorongását, vele örül vagy vigasztalja, vagy egyszerűen csak részt vesz a közös tevékenységekben. Érzelmi támogatást nyújt nehéz helyzetekben. A kutyákkal (és más kisállatokkal is) remekül lehet játszani, mókás feladatokat tanítani vagy végrehajtani, vidám programokban részt venni.

A kutyák felnőttkorukban is megtartják játékosságukat, szívesen fogócskáznak, labdáznak. A kutyával, esetleg a kutyás baráti körrel való hosszabb kirándulások kellemes hétvégi kikapcsolódást nyújtanak. Az állat jelenléte jótékony hatással bír az ember hangulatára, életkedvére is: csökken a magányérzés, a szomorúság, az apátiára való hajlam, javul a hangulat, több pozitív érzelem figyelhető meg. A gazdák úgy érzik, kedvencük jelenlétében

biztonságban érezhetik magukat, hiszen nincsenek egyedül, nem jelentkezik sem a szorongató magány, sem a tétlenség. Van kihez szólni, van kivel foglalkozni. Az állat feltétel nélkül képes szeretni a gazdáját, akkor is, ha a dolgok nem alakulnak a legjobban. Az alkalmazkodás kölcsönös, mindkét fél az együttlét maximális élvezetére törekszik.

 

Az állatasszisztált foglalkozások történeti háttere, típusai

Az intézetben élő, hátrányos helyzetű emberek állapotának javítására, illetve a társadalomba történő visszahelyezkedés elősegítésére már a középkorban segítségül hívták a társállatokat. Az állatasszisztált terápiát, mint módszert B. Levinson amerikai pszichológus dolgozta ki az 1960-as években, először érzelmileg zavart, illetve árva gyerekek gyógyítására. A módszert később kiterjesztette súlyos, gyógyíthatatlan betegek segítésére (enyhítette a depressziójukat), illetve idősekre, akiknél az egyedüllét és magány miatti szellemi és fizikai leépülést tudta gátolni az állatterápia segítségével. A Corson házaspár intézetben kezelt betegeknél a terápiás állatok általános motiváló és szociális facilitátor szerepét emelte ki. Összegezve, az állatok, gazdáik, illetve különféle szakemberek bekapcsolódnak a gyógyító, nevelő,

egészségmegőrző, prevenciós munkába vagy a rehabilitációba. Ez azt jelenti, tehát, hogy az állatasszisztált program nem önálló terápiás módszer, hanem mindig abba a terápiás eljárásba épül be, annak az eszközeit használja, melyben az aktuális páciensek éppen részt vesznek. Ugyanakkor az állatok jelenléte olyan jótékony hatásokkal jár, melyek minden állatasszisztált program során egyaránt megtapasztalhatók.

Az állatasszisztált tevékenységek két nagy csoportját különböztetjük meg: az aktivitást és terápiát, mindkét esetben speciális kutyák gazdáikkal látogatnak el különféle célcsoportokhoz, ahol a kutyák és az emberek közös, játékos foglalkozáson vesznek részt.

Az állatasszisztált aktivitás

Az állatasszisztált aktivitás elsődleges célja az életminőség javítása. A foglalkozások általában látogatói programok keretében zajlanak, de elképzelhető bentlakó állat közreműködésével megvalósított program is, melynek legjellemzőbb helyszínei az idősotthonok, óvodák, iskolák, kórházak, különféle gyógypedagógiai intézmények. Ennek megfelelően az elérendő célok is eltérőek: a hosszasan intézeti körülmények között élők mindennapjai színesednek, kapcsolati köreik bővülnek, életkedvük, hangulatuk javul, testi és szellemi aktivitásuk növekszik. A különféle oktatási-nevelési intézményekben inkább a gyermekek természethez, élőlényekhez való reális és kielégítő viszonyának kialakítását tűzik ki célul.

 

A látogató programokban szakemberek és laikusok egyaránt részt vehetnek, természetesen, megfelelő előképzettséggel. A dolgozó állatokra ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a többi terápiás programban részt vevőkre.

Az állatasszisztált terápia

A terápiás programok olyan célorientált beavatkozások, melyek során egy, bizonyos kritériumokat teljesítő állat jelenléte, aktivitása a terápiás program része, és a páciensek fizikai, érzelmi, szociális és kognitív funkcióinak javítását tűzi ki célul, miközben a változásokat a személyzet dokumentálja.

A terápia során, egy szakmai protokoll szerint, a páciens a terápiás csapat segítségével alakít ki kapcsolatot az állattal (simogatás, etetés, sétáltatás, speciális feladatok, stb.). A program kidolgozását mindig a résztvevőket jól

ismerő, az ő terápiájukat végző szakember és a kutyás stáb együttesen végzi, és a kutyák részvételét, az állatos feladatokat beépítik a terápiás folyamatba, annak szerves részévé teszik. Jó példája ennek, amikor a gyógytornász az újonnan megtanított mozdulat begyakoroltatását kezdetben szemtől-szembe helyzetben végezteti a beteggel, amikor azonban a mozdulat kivitelezése pontos, viszont a sok ismétlés miatt a páciens már nem szívesen működik együtt, becsatlakoznak a kutyák, és a mozdulat beépíthető a velük való játékba (pl. apportjáték során a labda eldobása megfelelő karral, előírt magasságból, adott szögben).

Az elérhető testi hatások

Az állatokkal való játék, foglalkozás sokféle mozgásra adódik lehetőség. A kitűzött célok szerint növelhető a kliensek általános mozgásmennyisége, aktivitása. Célzottan fejleszthető a mozgáskoordináció, egyensúlyérzék, izomerő, nagymozgások, finommotorika, az ujjak tapintási érzékenysége, ügyessége, a szem-kéz koordináció, a térbeli, illetve a saját testen való tájékozódás. Növekszik emellett a szenzoros ingerlések minősége és száma (az állatok különféle tapintású testfelületei különféle ingereket keltenek: puha szőrzet, hideg nedves orrtükör, érdesebb talppárna, de szerepet kap a látás, a szaglás, a hallás is). Ezek az érintések kiemelt stresszcsökkentő hatással bírnak, általuk elérhető a vérnyomás, a szívfrekvencia, a pulzus és a légzésszám csökkenése, a kliens oldottabb, relaxáltabb állapotba jut. A görcsös izmok ellazulnak, csökken a fájdalomérzet.

Az elérhető pszichés hatások

Az ember és állat között kialakuló kölcsönös elfogadás és feltétel nélküli szeretet, az egymásra figyelés mindenképpen hozzájárul az ember

biztonságérzetének növekedéséhez, a közös játék, öröm, vidámság hangulatának javulásához, stabilizálódásához. A kötődés, a nyitottság, a pozitív attitűdök megjelenése, az érzelmek spontán kifejeződése utat nyit a változásoknak, a gyógyulásnak. A felszabaduló endorfinok („boldogsághormonok”) jótékony hatásúak: örömérzetet, szorongáscsökkenést, ellazulást okoznak.

A terápiás programokban az érzelmi élettel összefüggő, specifikusabb területek is fejleszthetők a kutyák bevonásával: az empátia, a mások érzelmeinek felismerése, megértése, azokra való adekvát reagálás; a másság, eltérő tulajdonságok, jegyek, magatartás elfogadása, toleranciája; az érzelmek kifejezésének pontos, megfelelő módjai, és még sok más is.

Az elérhető kognitív hatások

Az állatasszisztált foglalkozások során a résztvevők folyamatosan használják a rövid- és hosszútávú memóriafunkciókat, a figyelemkoncentrálást,

figyelemmegosztást. Beszédfolyamatokban, párbeszédekben vesznek részt, új ismereteket és készségeket sajátítanak el. Terápiás programokban célzottan fejleszthetők a különféle nyelvi készségek, a beszéd (beszéd- és egyéb hangok felismerése, létrehozása), a beszédmegértés, a beszéd során a megfelelő hangerősség, elősegíthető a fogalomtanulás, stb.

Az elérhető szociális hatások

Az állatasszisztált programok társas helyzetet jelentenek, ennek köszönhetően könnyebben épülnek ki új szociális kapcsolatok, melyek az idő során egyre szorosabbá válnak a közösen átélt élmények hatására. Az egymásrafigyelés, a kölcsönösség elősegíti az együttműködést, kialakul az összetartozás érzése a csoportban. Az elfogadás és elfogadottság légkörében

javul a kontaktuskészség, nő a biztonságérzet, egyre gyakoribbá válik a verbális és nemverbális kommunikáció. Gyakorolhatók, fejleszthetők a különféle szociális készségek, jártasságok is, az asszertivitás, a konfliktuskezelés, a kommunikáció, a metakommunikáció, a szemkontaktus.